A barátom ajándéka

Én amióta az eszemet tudom, világ életemben mozogtam valamit. Már gyerekként belém ívódott a folyamatos és rendszeres mozgás szeretete. Kezdetben kosárlabdáztam, aztán pedig táncolni kezdtem, és mindkét sport területén több versenyen is részt vettem a csapatommal, néhány esetben elég szép sikerekkel. Ezen kívül pedig elég gyorsan megmutatta magát, hogy én ha mozgok és rendszeresen sportolok, akkor mindenféle betegség messzire elkerül. Ha azonban ezt felrúgom és lustálkodok, akkor a mindennapi stressz és egyéb faktorok valószínűleg sokkal nagyobb fogást találnak az immunrendszeremen, és természetesen valamilyen betegség formájában ez érződik is.

Ebből következik tehát, hogy ha mást nem is csinálok – bár továbbra is nagyon szeretem a csapatban végezhető mozgásformákat – elmegyek a konditerembe, vagy csak simán futni. A futás sosem szerettem, és most sem a kedvencem, de bizony kétségbe nem vonható a jótékony hatása. Mind a mérleg tekintetében, mind pedig a kondíció – immunrendszer tekintetében. Rájöttem, hogy ha zenét viszek magammal, akkor nem is annyira szenvedős számomra ez a futás történet sem, feltéve, ha a zene ritmusára tudok futni, valószínűleg a táncból eredeztethetően.

Igen ám, de valahogy annyira zavart mindig hogy ezerféle dolog lóg rajtam, és még eltévedni se szeretne az ember a lefutott tizenöt kilométer alatt, hogy egyre nehezebben viseltem bármelyik fülhallgatómat vagy headsetemet. Valószínű ennek hangot is adhattam, mert az egyik futótársam és egyben jó barátom is, meglepett valamivel. Egyszer csak kaptam egy kis csomagot a wlshop.hu-tól – legalábbis minden címkén és felületen ezt olvastam – és egy bluetooth headset volt a kis dobozban. Persze egy kis üzenet is volt mellé, mi szerint csak azokra a futásokra használhatom, ahol egyedül futok, mert a közös cseverészést semmiért sem cserélné el a meglepetést okozó. Egyből tudtam kinek kell megköszönni ezt a kis csomagot. Nagyon örülök neki, mert tökéletes társam a futásaim során.