Az embernek vannak olyan emberek az életében, akik elkísérik a teljes úton. Akiknek bármit elmondhat, akik nem fogják kiforgatni a szavukat és nem kell attól sem tartania hogy bántani fogják valami olyan dolog miatt, amivel egy kicsit különcebb az átlag embernél. Persze ezektől az emberektől sokkal hamarabb fogadunk el olyan dolgokat is, amiket másoktól biztosan nem tennénk, mondjuk hogy annak ellenére, hogy elmondjuk valamire, hogy nem szeretjük, megpróbálják velünk megszerettetni azért, mert úgy gondolják, hogy szükségünk van rá.
Én például nagyon nem szeretem magam kenegetni. Semmilyen arckrémet vagy testápolót, egyáltalán bármilyen krémet nem szeretek. Én valahogy nőként is gyűlölöm ezeket. Nem szeretem az érzést a bőrömön amit hagynak és ezek sosem szívódnak fel rendesen. Ennek ellenére nemrég kaptam a barátnőmtől egy faberlic nappali arckrémet, amit amikor először megláttam azt sem tudtam hova tegyek. Kicsit bántásnak vagy ajánlásnak. Mert hogy én nem szeretem a krémeket. De aztán a barátnőm elmondta, hogy ez egy annyira szuper krém, hogy ki kell próbálnom, és ha nem tetszik, akkor ne használjam, de szerinte imádni fogom.
Mondanom sem kell, hogy már a harmadik tubust fogom rendelni belőle, hogy mindenhova tudjam vinni, akkor is, ha utaznom kell, mert annyira megszerettem, hogy egy napot sem akarok kihagyni nélküle. Hihetetlen jó hatással van az arcbőrömre és tényleg nem hagy semmilyen kellemetlen érzetet, teljesen felszívódik. Mondtam is már a barátnőmnek, hogy milyen jó hogy ő ilyen bátor, hogy mer nekem venni ilyeneket még akkor is ha benne van a veszélye, hogy elsőre nem fogadom annyira jól ezeket. De ha nem tette volna, most nem lenne egy ennyire jó arckrémem.